http://bioharmony.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=258:paleolit-taplalkozas&catid=44:taplalkozasi-tipusok&Itemid=163
A Paleolit Táplálkozás
Az evolúciós tant sokáig csak a fajok keletkezésének vizsgálatára tartották alkalmasnak, majd a 1960-1970-es években az evolúciós szemlélet talaján rengeteg új tudományág született, amely az embert minden tekintetben evolúciójából próbálta megérteni.
Egyszerűen szólva, a génjeinkbe kódolt környezet és táplálkozás egészen más, mint amiben ma élünk, és amit ma eszünk. A paleolit táplálkozás az evolúciós orvoslásból bontakozott ki, s tulajdonképpen a korrekt elnevezése evolúciós táplálkozástan lehetne.
A paleolit táplálkozás megannyi teoretikusa elsősorban a civilizációs betegségekben szenvedő emberek megmentését tekinti feladatának.
A paleolit táplálkozás szemlélete szerint a civilizációs betegségek oka a génjeink és táplálkozásunk közti össze nem illés.
A paleolit mozgalom tehát nem vissza akarja forgatni az idő kerekét, hanem adaptálni akarja modern viszonyaink közé a számunkra evolúciós okokból optimális életmódot.
A természeti emberek megfigyelése azonos egy ilyen időutazással. A vadászó-gyűjtögető életmódot élő természeti emberek ugyanis pontosan úgy élnek, ahogyan a paleolit kor embere. A természeti népek egyfajta időzárványok, azaz paleolit kor itt rekedt képviselői..
Ha összességében akarjuk megragadni a természeti népek és a nyugati táplálkozás közti különbséget, akkor azt mondhatjuk, hogy szemben a nyugati emberrel, a természeti népek nem fogyasztanak gabonaféléket, cukrokat (répacukrot, fruktózt), gyorsan felszívódó szénhidrátokat (burgonya, rizs stb.), tejet és tejterméket, hüvelyeseket, növényi olajokat.
A szívbetegség szénhidráthipotézise evolúciós okot nevezett meg. Az emberi szervezet ugyanis evolúciója során soha nem találkozott finomított szénhidrátokkal, azaz egyszerűen nem készült fel arra a hatalmas szénhidrátterhelésre, ami a 20. században jellemzi az étrendünket.
A koleszterinhipotézis viszont teljesen figyelmen kívül hagyta az ember evolúciós történetét, amelyben a sok hús- és zsírfogyasztás százezer évekig jellemezte táplálkozásunkat.
A vizsgálatok természetesen cáfolják, hogy embernél a vér koleszterinszintjét az elfogyasztott zsír és koleszterin lényegesen befolyásolná. A koleszterint maga az emberi szervezet állítja elő szükségleteinek megfelelően. A koleszterinre nagy szükség van, hiszen minden sejtünk falában ott található, koleszterinből készülnek a hormonok, és az agy 25 százaléka is koleszterinből áll.
Az egész koleszterinteória ellen a legsúlyosabb vád az, hogy előbb tették népességszintű közegészségügyi programmá az állati zsírok üldözését és a növényi olajok népszerűsítését, s aztán kezdték kutatni az ajánlások hatását. Ha fordítva jártak volna el, soha nem következik be a 20. század egyik legnagyobb orvostudományi tévedése, aminek máig isszuk a levét. Hiszen százmilliókkal fogadtattak el egy teljesen téves táplálkozási dogmát. Azonos koleszterinszintű emberek ugyanis a világ különböző pontjain egészen eltérő valószínűséggel haltak meg szívhalálban.
A paleolit táplálkozási szisztéma is a „fogyasztó" étrendek közé tartozik. Minden más étrendtől abban különbözik, hogy az ajánlott ételeket evolúciós szempontból mérlegeli. Ennek megfelelően gyorsan felszívódó szénhidrátot egyáltalán nem tartalmaz.
A szénhidrátok hatása
Elsőként is, nem árt tisztázni, hogy a szénhidrátokat a glikémiás indexük (GI) és glikémiás telítettségük (GL) alapján szokták csoportosítani. E két mutató egyszerűen azt fejezi ki, hogy egy szénhidrátforrás, teszem azt egy adag brokkoli vagy egy szelet kenyér, milyen gyorsan és milyen tartósan emeli meg a vércukor szintjét. A brokkoli kismértékben és lassan, ezért alacsony a Gi-je és a GL-je, a kenyér pedig gyorsan és tartósan. A nagy keményítőtartalmú élelmiszerek, mint a gabonafélékből, burgonyából, rizsből, kukoricából készült ételek, vagy a cukor és csokoládé, mind igen gyorsan növelik és sokáig magasan tartják a vércukor szintjét. A magas vércukorszint hatására a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki. Az inzulin feladata, hogy a cukrot a vérből a sejtekbejuttassa. Az inzulin olyan, mint egy ajtónyitogató. A sejten lévő ajtót csak az inzulin tudja kinyitni, hogy a cukor bejusson. Mivel a nyugati ember folyamatosan finomított szénhidrátokat fogyaszt, a vérében minden étkezés után nagyon sok cukor jelenik meg. Olyan sok, hogy annyira a sejteknek nincs is szükségük.
Amikor rendszeresen túl sok cukrot akar az inzulin rájuk tukmálni, a sejtek - képletesen szólva - kezdik belülről nyomni az ajtót, s egyre több inzulin tudja csak az ajtót kinyitni. Ezt a jelenséget inzulinrezisztenciának nevezzük. A sejtek ellenállnak a túl sok cukor felvételének, mire a hasnyálmirigy még több inzulint küld az ajtók feszegetésére. A sejtek válaszként még inkább nyomják az ajtót belülről, így egyre jobban eldurvul a helyzet, azaz egyre nő az inzulinrezisztencia és egyre nő az inzulinszint. A jelenséget hiperinzulinizmusnak nevezik.
A másik fontos dolog, amit meg kell említeni a téma szempontjából, hogy kétféle zsírraktárunk van. Az egyik a bőrünk alatt, és ez az, ami zavaró, mert látszik. A másik a belső szerveink köré és a májba rakódik le, ezt nevezzük viszcerális vagy centrális zsírnak. Ez nem látszik, csak ultrahanggal vagy MRi-vel mutatható ki. Ez a láthatatlan, viszcerális zsír különös jószág. Úgy működik, mint egy nagy hormonmirigy. Folyamatosan olyan gyulladáskeltő anyagokat bocsát ki, melyeket az immunrendszerünk szokott, ha fertőzés vagy sérülés ér minket. Ezek a gyulladáskeltő anyagok aztán az egész szervezetben gyulladást hoznak létre. Ennek semmi látható jele nincs, viszont az erek a gyulladás hatására kezdenek merevvé válni és beszűkülni. Azaz, alattomban kezd kialakulni a szív- és érrendszeri betegség. A viszcerális zsír másik hatása, hogy a kibocsátott gyulladáskeltő anyagok tovább fokozzák az inzulinrezisztenciát.
Látható, hogy itt egy öngerjesztő folyamatról van szó. A viszcerális zsír, mint valami bennünk növekedő lény, a gyulladásfaktorokon keresztül arra kényszeríti a szervezetet, hogy egyre csak őt növessze. Alig pár évtizede, hogy ezt a folyamatot felismerték, és elnevezték metabolikus szindrómának.
A gluténról
A glutén csak a gabonafélékben található fehérje, amelyet az emberi szervezet nem tud megfelelően megemészteni, mert évmilliókig nem fogyasztottunk gabonaféléket. A gluténérzékenységnek több fokozata vagy fajtája van. A legsúlyosabb változat a lisztérzékenység vagy cöliákia-betegség, amely a 19. században még halálos volt, ugyanis a glutén hatására a vékonybél bolyhai elpusztulnak, megszűnik a tápanyag felszívódása, és a beteg, szó szerint, éhen hal. A cöliákia gyakorisága, bár egyre növekszik, de még mindig csak egy-két százalék közt mozog. Igaz, a cöliákia-betegek jó része diagnosztizálatlanul szenved, és tüneteit mindenféle módszerekkel kezelgetik, holott egyedüli gyógymódjuk a teljesen gluténmentes táplálkozás.
A jéghegymodell
Szokás a gluténérzékenységet jéghegymodellel ábrázolni. A jéghegy víz feletti része az aktív betegeket mutatja, a csendes gluténérzékenységben szenvedők látszólag tünetmentesek, míg a rejtett gluténérzékenyekben időzített bombaként ketyeg az a 27 gén, amit eddig gluténérzékenységre hajlamosító génként azonosítottak be. A gluténre érzékenyítő gének bármikor, bárkiben aktiválódhatnak az élet során. Ezt igazolja, hogy az 1950-es évek óta négyszeresére nőtt a gluténérzékenyek száma. Nyilván arról van szó, hogy a gabonafélék egyre növekvő fogyasztása az érzékenyebbekben egy bizonyos mennyiség után fokozottan aktiválja az immunrendszert, amely korábban is reagált, csak a tünetek nem voltak elég látványosak.
A paleolit táplálkozás szemlélete nem ajánlja:
A burgonya, kukorica fogyasztását
A mi táplálkozásunkban manapság a burgonya és a kukorica viszi a prímet.
A burgonyára már önmagában rossz fényt vet, hogy nem jó családból származik. Testvérei többek közt a dohány, a mandragóra, a mérgező nadragulya. A burgonya termése is mérgező - mi a gyökerét esszük. Ha a burgonya gyökerét tartósan fény éri, kicsírázik és megzöldül. A csírákban és a zöld részében a mérgező szolanin feldúsul. De a jól tárolt burgonyában is jelen van a szolanin és egy másik mérgező anyag is, a kakonin. a burgonya azonban a gabonafélékhez és különböző, gyorsan felszívódó szénhidrátokhoz hasonlóan, más okból is lassan ölő méreg. A burgonya glikémiás indexe az egyik legmagasabb a szénhidrátok közül, ezért a metabolikus szindróma, s ezen keresztül a szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, rák kialakulásához ugyancsak hozzájárul. A burgonyában található szaponinek szivárgóbél-szindrómát okoznak, ami pedig, elsorolni is sok, mennyi problémának a gyökere. A szivárgóbél- szindrómát már említettem, ez azt jelenti, hogy a bélfal bizonyos anyagok vagy baktériumok hatására áteresztővé válik, és fehérjék, baktériumok egészben átjutnak a szervezetbe, ahol autoimmun és allergiás reakciókat váltanak ki. Némely baktérium pedig azért képes megfertőzni az embert, mert át tud furakodni a bélfalon.
A kukorica kapcsán előbb arról szólok, miért nem tanácsolja a paleolit táplálkozás a burgonyával együtt a kukorica fogyasztását. A kukoricának a magas keményítőtartalma miatt szintén nagy a glikémiás indexe, ezért fogyasztása a civilizációs betegségek kialakulását segíti elő.
A burgonya és kukorica kerülésére tehát több nyomós okunk is van. Általánosságban azért kerülendők, mert nagy szénhidráttartalmuk miatt azon élelmi anyagok csoportjába tartoznak, amelyek felelősek a metabolikus szindróma talaján kialakuló civilizációs betegségekért. Specifikus okok miatt sem szabadna ezeket a növényeket fogyasztani. A burgonya méreganyagokat tartalmaz, mindkét növény fokozza a bél szivárgását, és végül mindkét növény fogyasztása autoimmun ízületi betegségek kialakulásához vezethet.
A tejjel szemben egy általános érv az, hogy az emlősállatok csak születésük után, a szoptatás időszakában fogyasztanak tejet, később szervezetük nem igényli, sőt sokszor nem is tudja megfelelően feldolgozni. Ugyanez a helyzet az emberrel is. A világ népességének 7 5 százaléka felnőttkorban nem rendelkezik tejcukor-, azaz laktózlebontó enzimmel. A földművelésre és állattenyésztésre való áttéréskor az Európa északi és nyugati részén élő népekben elterjedt az a génmutáció, amely felnőttkorban is biztosította a laktáz enzim működését. Ez lehetővé tette, hogy az európai emberek többsége képes legyen más emlősállatok, így a tehén és a kecske tejét fogyasztani. A laktózbontás képessége azonban inkább kivétel, mint általános emberi sajátosság. Sokan azonban a laktózlebontás felnőttkori képességét azonosítják a tehéntej fogyasztásához való evolúciós alkalmazkodással. Ez azonban tévedés. A laktózbontás képességének felnőttkorra való fennmaradása mindössze egyetlen gén megváltozását jelentette. A tehéntej megfelelő emésztésének kialakulásához több tíz vagy százezer év kellett volna, de ennyi nem állt a rendelkezésünkre, mivel az állattenyésztés és a tejfogyasztás mindössze pár ezer éves. A tej okozta különféle problémák számbavétele mindjárt rávilágít arra, miért nem tekintjük a tejet emberi fogyasztásra alkalmasnak.
Tej és allergia
A tej az egyik leggyakoribb élelmi anyag, ami allergiát vált ki. Csecsemőkorban gyakori a reflux, erre veszélyes, felnőtteknek való gyógyszereket is szoktak adni, holott a refluxos babák 42 százaléka valójában allergiás a tejre, és a tej elhagyása után elmúlik a reflux. A hiperaktivitás és figyelemzavar a legtöbb gyerekben rejtett ételallergia miatt alakul ki. Két gyakori allergénre szokott fény derülni: a tejre és a gabonára. A krónikus székrekedéses gyerekek vizsgálata azt igazolta, hogy 70 százalékuk tejallergia miatt szenved szorulásban, és a tej elhagyása rendezte az addig hashajtóra sem reagáló problémát.
Mára kiderült, hogy a fruktóz hosszú távú fogyasztása elősegíti a metabolikus szindróma kialakulását. Fokozza a viszcerális elhízást, inzulinrezisztenciát, magas trigliceridszintet és magas vérnyomást okoz.
- a hüvelyesek fogyasztását
A zöldségek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a természeti népek értelemszerűen nem fogyasztanak olyan zöldségeket, amelyeket a földművelés vezetett be. Ezek döntően a hüvelyesek, beleértve az amerikai mogyorót is, amely nem mogyoróféle, hanem hüvelyes termés, és máj-, illetve vastagbélrákot okozhat. Vegetáriánus körökben a nagy fehérjetartalma miatt ajnározott szója ugyancsak hüvelyes növény, A hüvelyesekkel a legfőbb baj a lektintartalom. A lektinekről már szóltam a gabona kapcsán, most csak ismétlésként írom, hogy ezek olyan fehérjék, amelyek mindenféle emésztési zavarokat, mérgezést, a vérlemezkék összetapadását okozhatják.
Tartalmaz gluténhez hasonló fehérjét és lektineket is. Vannak továbbá problémás magvak (quinoa, amarant) és gyökerek (például nyílgyökér), melyekből gluténmentes liszteket szoktak készíteni. Határozottan nem állítom, hogy ezek ártalmasak, inkább azt mondanám, hogy keveset vizsgálták őket, ezért jobb elkerülni felhasználásukat.
A paleolit táplálkozás részei:
Dió és a mogyoró
A paleolit táplálkozásnak fontos része a dió- és mogyorófélék. Ezek ugyan sok omega-6 zsírsavat tartalmaznak, azonban bizonyos mennyiségben ezekre is szükségünk van. Úgy kalkulálják, hogy az omega-3 és omega-6 zsírsavak aránya optimálisan 1:1.
Csak az állati eredetű omega-3 hasznosul jól az emberi szervezetben, ezért érdemes sok halat vagy omega-3 kapszulát fogyasztani.
A dió- és mogyorófélék számos ásványi anyagot tartalmaznak nagy mennyiségben. Érdemes magliszteket vásárolni sütemények és paleo kenyerek sütéséhez, mert ezek a lisztek már nem tartalmaznak omega-6 olajat.
Zöldségek, gyümölcsök
A paleolit kor embere rendkívül változatosan, rengetegféle növényt, gyökeret, gyümölcsöt fogyasztott. A legtöbb zöldséget és gumót megfőzik, akárcsak a húsokat is. A különféle növényi táplálékok rengeteg prebiotikumot tartalmaznak. A prebiotikumok olyan, számunkra emészthetetlen növényi anyagok, amelyek viszont táplálják a beleinkben élő bélbaktériumokat. Étrendünkben a legtöbb prebiotikumot a cikóriagyökér, a csicsóka, a pitypang, a hagymafélék, a spárga tartalmazza.
Húsok és állati eredetű zsírok
A paleolit korban az ember rengeteg húst és zsírt fogyasztott, ennek folyományaként szervezetünk megfelelően tudja kezelni ezeket a tápanyagokat. Vérünkben a koleszterin nem káros „szennyeződés", hanem a szervezet szükségletei szerint pontosan adagolt építőanyag, amit a vér eljuttat a test minden sejtjéhez. Szervezetünk nem a zsír és a hús, hanem a finomított szénhidrátok fogyasztására felkészületlen.
Forrás: Szendi Gábor, Paleolit táplálkozás kezdőknek, 2011
